Pontosan három évvel ezelőtt mindketten Izraelben voltunk, Bence Tagliton, én pedig egy szociális kérdésekkel foglalkozó konferencián. A jeruzsálemi szállásunk pár utcányira volt csak egymástól, mégsem itt találkoztunk: miután hazajöttünk, Bence válaszolt a bemutatkozó levelemre, amit jó félévvel korábban írtam neki...

Először nem is akartam neki visszaírni, mert hát mégis mit gondol, hogy ekkora késéssel válaszol, de olyan kedves volt, hogy végül mégis küldtem egy kurta levelet.

Két hét után találkoztunk először (Valentin-napon), de az csak a harmadik randinkon derült ki, hogy egyszer már találkoztunk, sőt, beszélgettünk is egy Judapest bulin. Alig egy héten belül már be is mutatott az édesanyjának, aki rögtön közölte, hogy komoly lehet a dolog, mert a fia nem nagyon szokta bemutatni a barátnőit. És valóban: nyáron összeköltöztünk, a következő tavasszal megkérte a kezem, nyáron pedig már a hüpe alatt álltunk.

Ahogy egyre jobban megismertük egymást, kiderült, hogy rengeteg lehetőségünk lett volna megismerkedni egymással (közös ismerősök, tevékenységek révén), mégis a JMPoint segített végül. Nagyon köszönjük! Azt gondolom, nem is kell magyaráznom, hogy egy boldog kapcsolat mennyire megváltoztatja az ember életét, hát, a miénk is gyökeresen megváltozott. Azzal, hogy megtaláltuk egymást, a zsidósághoz is közelebb kerültünk; rengeteget tanulunk, kóser konyhánk van, tartjuk az ünnepeket.

Nagy családot tervezünk, egyelőre még csak egy kutyánk van, de ami késik, nem múlik :-)

Köszönjük, JMPoint!



Zsófi&Bence

[ Vissza ]