Apai nagyapám szüleit szinte az első budapesti deportálási hullámmal elvitték. Nagyapám a legjobb barátjával, és még néhány korukbeli sráccal összeverődve igyekeztek túlélni.

Egy napon a buszról, amin utaztak mindenkit leszállítottak a nácik, és a zsidókat a pályaudvarra hajtották. Nagyapám négy másik fiúval együtt volt. Már vagonírozták őket, amikor Wallenberg megjelent, és egyesével átvizsgálva az embereket, akinek svéd menlevele volt, azt kivitte a sorból. Nagyapámék közül az egyik fiúnak volt csak menlevele, de megegyeztek, hogy ahogy sorban állnak egymás mögött akit átvizsgálnak az hátraadja a papírt a következőnek. Wallenberg nyílvánvalóan észrvette a csalást, de nem szólt semmit, Mind az öt fiú megúszta a deportálást Wallenbergnek hála. Nagyapám sajnos 74-ben, még az én születésem előtt elment. A történetet a Nagymamámtól hallottam, aki minden évben vitt egy követ és egy szál virágot Wallenberg születésnapján a Dunához. Mióta Nagymamám is meghalt, én viszem tovább ezt a hagyományt.

[ Vissza ]