Most vagyok 17 éves. Amikor kb 5-6 éves lehettem akkor elmentem a sulival egy táborba. Akkor még kislány voltam szóval azt a kicsit primitív játékot találtam ki hogy füvet dobáljak a madricham hajába.Szóval megtettem és először csak nevetett (jófej volt és illedelmes) de aztán a harmadik alkalommal leüvöltötte a fejemet ami nekem nagyon fájt de az rosszabul esett hogy tudtam hogy én voltam a hülye.

Egész táborban próbáltam őt megtalálni és bocsánatot kérni de amikor megtaláltam túlságosan féltem és nem kértem bocsánatot. Aztán a buszon hazafelé megígértem magamnak hogy egyszer bocsánatot kérek. Aztán suliban voltam és a madrichal soha nem találkoztam újra, de minden évben emlékeztem arra hogy mit kell tennem. Így teltek el évek. Majd két évvel ez előtt kimentem Kanadába tanulni. Egyik este felhív az igazgatónő hogy nem akarunk-e ( abarátnőmmel és szobatársammal) elmenni New Yorkba egy magyar lány esküvőjére? Mi meg ugráltunk örömünkben mert még soha nem voltunk New Yorkban és egy esküvő az nagy buli szóval tényleg boldogok voltunk, így másnap a kb 6-7 órás út gyorsan el is ment. Aztán az esküvőn kiderült hogy egy csomó ismerős van ott( régi tanárom meg barátok, sulitárs stb.) és egy élmény volt végre magyarok között lenni és minden egyes szót érteni amit az emberek beszélnek körülötted. Aztán megláttam egy csajt nagyon szép ruhában volt de paróka volt rajta az újján meg egy jó nagy gyémánt gyűrű. Aztán leült az asztalunkhoz és elkezdett beszélni akkor már tudtam. Ő volt az a madricha aki akkor ott volt. Ő neki dobtam füvet a hajába. Emlékeztem a keresztnevére (kata) és megkérdeztem tőle hogy ott volt-e egy táborban és mondta hgy igen rémlik valami hogy volt egy táborban. Aztán elnevettem magam és elmondtam neki hogy 10 éve erre a pillanatra vártam és mondtam hogy biztos nem emlékszik már de bocsánatot kell kérnem mert addig nem nyughatok és montrealban is azt tanultam hogy mind1 milyen áron de az embernek bocsánatot kell kérnie (tsuva) mert csak úgy lehet "tiszta", vagy valami ilyesmi. Szóval ez tényleg egy siker élmény volt hiszen ez nem lehetett véletlen. Gondoljatok bele 10 ÉV MÚLVA NEW YORKBAN A VILÁG MÁSIK RÉSZÉN PONT AZON AZ ESKÜVŐN OTT LEGYEN ÉS FELISMERJEN ÉS EZ ESZMÉLETLEN. ETTŐL A PONTÓL KEZDTEM EL HINNI H'-BEN ÉS A MAI NAPIG HISZEK BENNE.

[ Vissza ]