1994 decemberében hallottam reggel a rádióban,hogy lehet jelentkezni izraeli körutazásra úgy,hogy kinn bérautót vehetünk igénybe.Mindenki ijesztgetett,maradjatok a csoportttal,ne szakadjatok el tőlük,bármilyen szörnyűség megeshet veletek!

De férjemmel és akkor 75.évében járó édesanyámmal azonnal jelentkeztünk!

Nekem az utazás idején életmentő injekciókat kellett beadnom magamnak 3 naponta,melyet igen szigorú körülmények között kellett tárolni hűtőben.Ezt jeleztem a repülőjegy és szállás foglalásánál is közölték,hogy semmi problémát nem jelent a betegségem.Indulásnál az utaskísérő vitte a külön hűtőbe az injekciómat,Netanyán a Mitzpe'jam szállodába érve pedig az igazgató várt és mutatta,hol helyezzem el a gyógyszeremet.

Ezután megérkezett a szálloda elé a bérelt autónk és 7 napon keresztül vele jártuk be a csodálatos helyeket.Már első nap azzal fogadtak a csoporttársak,hogy fizetnek ,ha velünk jöhetnek,mert ők "csak" ezt látták ma.Az itthon vett útikönyv minden látványosságát megnéztük,egyedül Jerikóba nem jutottunk be.Három, a zsidó vendégszeretetre jellemző esetet mondanék el,ami számunkra örök visszahívást jelent erre földre.Az első Jeruzsálem felé vezető sztráda,de miért vannak ilyen kevesen?Jó,hogy sabbath van,de ennyire,hogy görkorcsolyáznak a máskor zsúfolt sztrádán?A benzintank mutatója igencsak az üres jel fele hajlik,tankoljunk.Jó,de hol?Végül,már majdnem porzó tankkal beállunk egy nyitva lévő benzinkúthoz,ahol viszont a kezelő nem volt hajlandó a dollárt elfogadni.Melletünk tankolt egy kedves férfi,aki agolul odaszólt,ő kifizeti a tankolásunkat sékelben,adjuk oda neki nyugodtan a dollárt.

A másik ,ami lelkileg nagyon megérintett mindhármunkat egy Jeruzsálemben történt utcai érdeklődés,egy ortodox zsidó fiatalembertől.Én,nő létemre angolul megszólítottam és megkérdeztem az úticélunkhoz vezető utat.Ő nemcsak elmondta,de olyan szavakkal köszöntött minket ,amit itthon biztos egy magyar sem mond egy érdeklődő külföldinek! "Legyen áldott az a nap,mikor erre a Földre léptünk,az az igyekezet és fáradtság,amivel itt igyekszünk minél többet megnézni,legyünk boldogok és ebből az örömből életünk végéig éljünk,áradjon ránk ennek a szent Földnek minden békéje és szeretete.Vigyük haza megunkkal a saját hazánkba és mondjuk el mindenkinek a Béke földjének üzenetét!"

A harmadik,amit máig sem értünk:szamariai területen mentünk keresztül és egy helyen megálltunk,ahol megdobálták a kocsit kővel.Szerencsére semmi baja nem lett,de én teljesen kiborulva érkeztem vissza a szállodába,ahol mindenkinek,akivek találkoztam kb.5-6 nyelven (lévén ez orosz alijázók szállodája) elmondtam ezt a "tragédiát"!A magyarul is beszélő idegenvezető nyugtatott,Izraelben nincs is talán olyan kocsi,amit meg nem dobáltak volna,felejtsem el! Közeledett a visszaindulás órája,leadtuk a kocsit és fájó szívvel baktattunk a szállodánk felé.Beszáltunk a buszba,kimentünk a repülőtérre és megfogadtuk,visszatérünk még!Szóltak,hogy mehetünk a biztonsági ellenőrzésre.Mivel egy nagy bőröndünk volt hármunknak,így csoportosulva körbeálltuk az angolul beszélő vámos kislányt és én válaszolgattam a feltett kérdésekre,férjem és édesanyám a lefordított kérdésekre buzgón bólogatott,vagy rázta a fejét,attól függően,mi volt a válasz.Egyszer megjelenik egy világoskék inges fiatalember,vállapján csíkokkal,meg egyéb jelzésekkel és elválaszt minket a csoporttól.Kaptunk még egy külön kísérőt is,de az ő szava volt mindenhol a döntő.Vitt magával minket, mint a szélvész,arra is alig maradt időm,hogy a repülőtér földjét megsimogassam,azzal,hogy visszatérünk!A repülőgép orrészi feljárójánál intett,kövessük,valamit mondott a kísérőnek is és egy pillanat alatt fenn voltunk a gépen.Ott a kapitánnyal váltott pár szót,kedvesen mosolyogva angolul elköszönt és mi csak álltunk.... Távol a csoportunktól,egy El-Al gép fedélzetén magunkban.Három légikísérő szaladt oda hozzánk,tessékel az első osztály legkényelmesebb ülőhelyeire és Budapestig folyton azt kérezték,mivel kínálhatnak,milyen kívánságunk van.A többi első osztályú utas is csak nézett,kik ezek! De mi annál jobban féltünk,minél közelebb kerültünk Budapesthez,mikor derül ki a tévedés,amit hiába próbáltam több nyelven is elmondani,hogy a jegyünk a turista osztályra szól,ott a csoportunk is!

Már a leszállási jelzés is megjelent,mikor végre a fő stewardess csak annyit mondott angolul:Önök Izrael állam vendégei voltak,ne idegeskedjenek a különbözet miatt.Várjuk Önöket vissza!

Haza érkezésünk után első dolgom volt kideríteni a nagykövet nevét és köszönőlevelet írni neki mindhármunk nevében.

Akiknek ezt elmeséltük,hüledezve hallgatták -nem léptetek taposóaknára,nem raboltak el és még első osztályon is jöttetek haza -ez kész mese.

Édesanyám még ezután 4 alkalommal születésnapjait kinn tudta tölteni,mi viszont nagyon vágyunk vissza,mert azóta nem voltunk.

Csak ajánlani tudom mindenkinek,aki megteheti,menjen,szívjon magába mindent,amit az a Föld ad,békét,szeretetet,vendéglátást,csendet ,zsibongást -IZRAEL-t!

[ Vissza ]