Nagy várakozással,izgalommal indultam férjemmel az első izraeli utunkra.Kislányunk kint tanult,őt is meglátogattuk,de a várakozásunkat felülmúlta az első találkozás az izraeli emberekkel.Soha nem tapasztaltam ezt az igazi szeretetet,segíteni akarást,őszinte figyelmet az ismeretlen,turistaként érkezőkkel szemben.Első pillanatban átöleltek,úgyfogadtak,mint régi ismerőst vagy rokont.Nagyon jólesett mindez,el is sírtam magam a szállodában,Az örömtől sírtam,szerettem volna,ha édesapám is átélhette volna ezeket a perceket,talán a sok szenvedésére gyógyír lehetettvolna.Ő munkatáborban dolgozott Németorsz.-ban ,beteg lett,de megmentették a tífuszból,de a borzalmakat,melyet átélt,sose tudta kitörölni a lelkéből.

Az ő elbeszéléseiből,filmekből sokat megtudtam a náci időkről,mégis megdöbbentett a Jad Vasem múzeumban látottak.Édesapámék 7-en voltak testvérek,sajnos csak 4-en jöttek haza Veszprémbe,ő elveszítette az imádott 10éves kislányát,szüleit,feleségét,unokatestvéreit.Én már1948-ban születtem,de nem ismerhettem a nagyszüleimet,csak egy nagymamám élt,akit rajongva szerettem.Született egy öcsém is,nagyon szépen,szeretetben neveltek szüleink,édesapám szeretett volna egyszer elutazni Izraelbe,de nem volt rá lehetősége.Nagyon köszönöm az út szervezőinek,az összes izr.-i embernek azt a csodálatos 10napot,mellyel egy életre szóló élményköteget,példát adtak át nekem és páromnak.Nekünk ez egy közös ajándék volt,mivel ezzel ajándékoztuk meg egymást a 25.házassági évfordulonkra.Kislányunk-Zsuzsi is nagyon boldog volt,mert több napon át együtt kirándulhattunk,felfedezhettük Izraelt,ezt a csodálatos titokzatos országot.Azóta már többször jártam az országban,sok új várost láttam,de ez az első a legnagyobb élményem.Mindig szívesen ajánlom fiataloknak is,hogy Izraelt nézzék meg,Jeruzsálem nekem még mindig a legcsodásabb város,különleges,szépségét nem lehet elmondani,ezt látni kell.

[ Vissza ]