Barátnőm unszolására jelentkeztem fel a JMPoint oldalára. Pontosabban a decemberi szünetben, mert éppen itthon tartózkodtam Magyarországon és időm is volt. Ekkor én még Milánóban éltem, és nem sok magyarral volt lehetőségem találkozni odakint.

A JMPointon a társkeresést is bejelöltem, de jómagam inkább csak passzív tagja voltam e társadalomnak. Ezzel szemben Jákob….aki Izraelben élt immár egy ideje, és ő is a társát kereste egy közös jövendő életre. Jákob volt a negyedik fiú, akivel leveleztem, de ő volt a legkövetkezetesebb, és a legkitartóbb így elkezdtünk levelezni napi szinten. Látszott rajta, hogy nem csak felületesen szeretne a leveleim alapján megismerni. Egy idő után már a hangját is akartam hallani, így meglepetésszerűen egy alkalommal felhívtam. A beszélgetések telefonon, Skype-n is sűrűsödtek, és mint régebben a levelezés, a végére már ezek is napi szintűvé váltak. Május elején megbeszéltük, hogy mindketten hazajövünk, és egy konkrét napon és időben a Hűvösvölgyi nagyréten találkozunk. Bár már akkor szinte mindent tudtunk a másikról, mégis nehezen indult el a beszélgetés, mert hát a találkozás élőben nem olyan mint egy beszélgetés a telefonban. Majd mindenki visszatért a lakhelyére, de egy hónappal később 10 csodaszép napot töltöttünk el együtt Olaszországban. Augusztusban már végleg mindketten visszatértünk Budapestre, és bár még külön éltünk, mindketten éreztük, hogy életünk – hála az Ö.valónak-, már egy. Decemberben azután hirtelen elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Egyikünk sem gondolta volna, hogy egyszer még a Kazinczy udvarán fogunk közösen állni a hüpe alatt. Az Ö.való megadta nekem azt az embert, akit B”H a másik felemnek jelölt ki erre a világra.
Én mindenkinek csak ajánlani tudom a JMPointot, és azt, hogy ha megtaláltátok a legjobbnak tűnő másik feleteket, ne habozzatok-házasodjatok!!!




Erika és Jákob