egy alkalommal, a Karmieli barátaimmal egyszerre utaztunk a Máágán-ba , és Olga szávtánál nem volt elég hely, aludni.

Na gondoltuk, átmegyünk a BÉT-DOROT-ba, ha van szabad szoba, vagy ágy akkor, ha kol beszeder. Előadtuk a problémát Dszunnak, a thai-földi főfőfő metapelnek, mikor is egy kicsike de nem kövér emberke, odaszólt magyarul, gyere ide! láthatóan idős volt, de élénk, energikus. szó nélkül a kezembe nyomta a házua kulcsát, és azt mondta, addig lakom benne, amíg jól esik, Ő már nem alszik otthon. Ő volt Elimelech Kanaani, valaha Rákos Endre. 17 évesen, 1941-ben érkezett Erecbe, soha nem nősült meg, nincs senkije. Ő a RÉGI KIBUCNYIK, utolsó példánya, aki mindenét neked adja, ha kell. Azóta minden sabat-kor felhívom, és az Örökkévaló, áldja meg Őt is, és a többi VATIK-ot, is. Ők teremtették meg az ÁLLAMOT, s nem úgy vettem észre, mintha a z állam törődne Velük. Legyenek Áldottak Ők, ott a Máágánban, és a többi kibucokban. Az életük és vérük egy nagy részét adták Erecért.

[ Vissza ]