Nehéz szavakba öntenem azt, hogy mi is történt velem az elmúlt néhány hétben. Egy biztos, boldog vagyok, mert megtaláltam azt, akire egész eddigi "életemben" vártam: a társat, az igazit, akit titkon, lelkem mélyén mindig is kerestem,aki iránt érzelmeim olyan erőssé váltak, hogy úgy érzem "tündéri láncokkal" kötődünk egymáshoz és vele képzelem el életem hátralévő részét. A fura csak az, hogy ez az erős kötődés ilyen hamar kialakult.

Feljelentkeztem az oldalra, nem társkeresési szándékkal, hiszen 4és fél éve -a néhány kisebb problémát leszámítva- harmonikus párkapcsolatban éltem. Megláttam egy lány bemutatkozó szövegét és magával ragadott. Írtam is neki néhány sort, hisz ő is csak szabadidőpartnert keresett - mint utólag kiderült előtte néhány nappal változtatta meg szabadidőpartnerre a bemutatkozó oldalát. Ki tudja, ha a ”társat keres” lett volna bejelölve talán nem írtam volna... Megalkottam a néhány soros első levelemet, a szokásos "ha van kedved írj" formulával zárva. Akkor éreztem, hogy az "elküldi a levelet" gombra való kattintás életem egyik legfontosabb klikkelése lesz. És most így utólag visszagondolva beigazolódott. Úgy tűnik a Kedvesemnek is volt kedve írni. Azóta jó néhányszor egymás karjaiban ébredtünk és érezzük a szerelem csodálatos érzését.

De ne szaladjunk ennyire előre, hisz míg idáig "jutottunk" rengeteg levelet írtunk egymásnak, életünk nagy titkait osztottunk meg úgy, hogy személyesen nem is találkoztunk még. Be kell valljam már az e-mailezés során kialakult valami elmondhatatlan nagy harmónia, valami bűbáj, amit nagyon nehéz leírni. A külvilág nem érdekelt, csak és kizárólag az új email üzenete érkezett hangot vártam, hogy kiadja magából a számítógép. És majd 150 szer volt kénytelen szegény gépem-gazdája örömére- ugyanazt a hangot megszólaltatni.

A személyes találkozásunk első pillanatában olyan érzésem volt, hogy a betűk megelevenednek és ott áll előttem Ő, remegve adunk két puszit a másik kipirult arcára. Soha nem felejtem el azt a pillanatot. Valami olyasmi kavargott bennem akkor, hogy ez nem lehet más, mint ”szerelem első e-mail váltásra”. Beleszerettem, már ott. Lányos zavaromban sikerült néhány alanytalan mondatot kipréselni magamból, több-kevesebb sikerrel. Az első rövidke találkozó után egyre gyakrabbak lettek az együttlétek, a bűbáj folytatódott. Nem tudom átadni most az érzéseimet, de volt valami hatalmas sorsszerűség az egészben. Ha együtt voltunk a külvilág egyéb problémáit teljesen kizártuk, csak egymásé voltunk. Aztán "nagy nehezen" rájöttünk, hogy van azért egy külvilág is körülöttünk, hisz mindketten párkapcsolatban élünk. Tudtam, hogy nem lesz könnyű elhárítani a már-már Rómeó és Júliába illő szerelmünk körül lévő akadályokat. De meg kell mondjam Nektek, hogy sikerült... Kitartással, bízva a szerelmünk erősségében sikerült elkergetnünk a felhőket, képesek voltunk az esőfelhőket odébb tolni, hogy láthassuk a fényt, ami ránk ragyog... És tündököl azóta is, mást nem csinálunk, mint élvezzük a szerelemmel teli idillt. Csak remélni tudom, hogy a csoda, amit Szerelmem és én kerestünk soha nem érhet véget. Kívánom Nektek, hogy éljetek át hasonló csodákat a JMPoint által.

Köszönet és örök hála az oldal készítőinek.

Egy honlap akkor sikeres, ha eléri a célját. A JM Point számomra a legsikeresebb weboldal, mert az álmodni meg nem mert legtitkosabb vágyam elérését neki köszönhetem. Társat találtam, de ez talán egy társkeresőn nem is meglepő. A csodálatos az, hogy olyan Szerelmem van, aki megtestesíti számomra a tökéletest és megalkuvás nélkül mindenestül szeretem és mindenestül szeret engem.

Ismerkedésünk története… majd talán egy kisregényt írunk belőle, mert nemcsak, hogy nem szokványos, hanem rengeteg apró véletlennek (ami biztos nem is véletlen) köszönhetjük egymást. Annyit talán elárulhatok, hogy se párom se én nem társat, hanem csupán szabadidőpartnert keresett, mivel mindkettőnknek komoly, de már nem problémamentes kapcsolata volt… Egymást megismerve felfedeztük egymásban mindazt, amit a szerelem jelent és egy hosszú belső küzdelem árán nyert a világ legtisztább és legemberibb érzése.

Tanulság az ismerkedni vágyóknak: a szerelem mindig és minden körülmény közt utat tör magának, és nem kell keresni, mert erőltetni nem lehet. Randevúzhattok itt, de csak egy ember lehet az, akinél megdobban a szívetek, és azt sose lehet tudni, mikor érkezik el. Ne görcsösen ismerkedjetek és gondoljátok át mik azok az értékek, amikre szükségetek van egy társban. Mert nem a hajszín és nem a hobbi a döntő. Ezek fontosak, de csak, mint kiegészítő kellékek. Embert kell szeretnetek és nem tulajdonságokat. Beszélgessetek, levelezzetek, de pont úgy, mint egy azonos nemű emberrel, és ha Ő az, akkor már a sorokba is beleszerethettek.
Én csodát éltem át ezen az oldalon sok sikert mindenkinek és higgyetek ti is a csodákban…

Már eltelt közel 2 év a fenti sorok megírása óta. Azóta együtt élünk és életünk további részét is együtt tervezzük. Úgy gondolom sikerült bebizonyítanunk, hogy a JMPoint-on való ismerkedés nem csak futó kalandokra jó, hanem két embert örökre egymáshoz köthet. Sajnos a leveleink elvesztek a számítógép meghibásodása miatt, így a kisregény talán elmarad, de a levelezés hangulata mélyen belénk ivódott, sose fogjuk elfelejteni, hogyan találtunk egymásra.