Örökre elment a világhírű operatőr, Fábri Zoltán, Ranódy László, Herskó János, Makk Károly és Máriássy Félix munkatársa, Zsigmond Vilmos, Koltai Lajos, Ragályi Elemér, Kovács László, Pados Gyula, Tóth János és Badal János mestere. Olyan emlékezetes filmek képei fűződnek nevéhez, mint a Budapesti tavasz, Ház a sziklák alatt, Pacsirta, A Pál utcai fiúk, Húsz óra, Aranysárkány, 141 perc A befejezetlen mondatból, Falak és Az ötödik pecsét.

Világosítóként került 1935-ben a filmszakmába a Magyar Filmirodánál, majd segédoperatőrként dolgozott. Munkaszolgálat és a felszabadulás után, 1946-ban lett operatőr, kezdetben híradókat és dokumentumfilmeket forgatott, 1949-től játékfilmoperatőr. Ugyancsak 1949-től tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, az operatőri tanszék vezetője volt évtizedekig. A realista filmkép mestere, a valósághű filmfényképezés gyakorlati hazai normáinak kidolgozója. Munkássága korszakos jelentőségű a hazai film történetében. Éppígy pedagógiai munkássága is: az újabb magyar operatőri gárdának jószerint minden tagja őt tekinti mesterének, hasonlóképp a világ számos országában működő, jó néhány magyar operatőr is, köztük immár világhírű alkotók (például Kovács László vagy Zsigmond Vilmos).

Munkásságának elismeréseképpen a Magyar Köztársaság Érdemrendje Csillaggal kitüntetésben részesült, továbbá nemzetközi békedíjas, kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész és 1969-ben Oscar-díjra jelölték.