Grzegorz Łubczyk „A lengyel Wallenberg” című könyvének egyik fejezetcíme:. „VÁC MAGA VOLT A PARADICSOM”. Hogy miért?
65 évvel ezelőtti eseményekre emlékezünk.

Lengyelország német megszállását követően sokan Magyarországra menekültek.
Ezeknek 10 %-át zsidók tették ki. A magyar hatóságok azon intézkedései, hogy a határon átszökötteket állampolgárságra, származásra és vallásra való tekintett nélkül nem szabad visszatoloncolni, illetve a Lengyelországból érkezetteket egyértelműen katolikusnak kell bejegyezni, sok ember számára az életben maradást jelentette.

A menekülteket az ország különböző területein helyezték el, a Balaton mellett középiskolát is létrehoztak. Mivel a megszállt Lengyelországban középfokú oktatást a németek megszűntették, a világon egyedülállóan csak Magyarországon létezett ez az iskolatípus.
Voltak külön zsidó iskolák is, de ezeket 1943-ban, német tiltakozásra, hivatalosan megszűntették.
Titokban – Vácott - „Lengyel Tiszti Árvák Háza” néven létrehozták a zsidó gyerekek bentlakásos iskoláját.
Henryk Slawik, a Lengyel Polgári Bizottság elnöke és idősebb Antall József, a Magyar Belügyminisztérium IX. közjóléti és szegényügyi osztályának vezetője határozta el a váci árvaház megnyitását.
A Tömpe utcai zsidó iskola épületét választották ki. Mintegy 100 tanuló és felnőtt állandó tartózkodására átalakították. 4 és 16 év közötti gyerekek, gondozóik és tanáraik laktak itt.
A ház vezetését Frantiszek Świder lengyel pedagógusra és cserkészre bízták, aki már 1939 óta Magyarországon élt és elég jól megtanult magyarul. A tanárok között voltak: lengyelek, (az igazgató mellett) Maria Tomanek Waśkowska; a Felvidékről (Szlovákiából származó) Boharcsik Pál piarista atya magyart tanított; Csorba Elvira magyar énekórát tartott (a festőművész Csorba Tibor testvére, akinek közeli rokonai laktak a városban, és sokat segített az árvaháznak); és voltak lengyel zsidók (Władyslaw Bratkowski és Anna Bratkowska, azaz Izaak és Mina Bettler az édesanyjával és lányukkal; Jan Kotarba, vagyis Mojżesz Osterweil orvos feleségével és lányával.)
Az első lakói 1943. júliusában érkeztek, nagyobbrészt Kelet-Lengyelországból, lelki teherként magukkal hozva az átélt borzalmakat.
A „lengyel gyerekek” váci tartózkodását bizonyítja az az 1943. november 17-én kelt levél, melyben a polgármester értesítette a városi rendőrkapitányságot, hogy a Hirschfeld internátusnak a honvédségi beszállás alóli „kivételezése ügyében” a szükséges utasításokat kiadta. Az internátus teljes egészében a lengyel menekült gyermekek rendelkezésére áll és a helyszíni megállapításuk szerint a Vácott tartózkodó 35 fiúgyermek, a gazdasági központ és az iskola elhelyezésére elégséges lesz. A 30 leánygyermeket a Széchenyi utcában helyezték el, és ott a rendelkezésre álló helyiségekhez egy újabb szobát csatoltak.

A gyerekekkel megismertették a helyi templomban az istentisztelet különböző elemeit, a legismertebb katolikus imádságokat. Hittanból vizsgáztak. Vasárnaponként és minden ünnep alkalmával az árvaház lakói részt vettek a szentmisén. Így a helyi hatóságok és németbarát lakósság előtt is hétről- hétre tudatosították az árvák katolikus voltát. Ugyanakkor a tanítás alkalmával – bár igyekeztek feledtetni velük a korábban átélt megpróbáltatásokat, nem feledkeztek meg identitásuk megtartásáról.
Hét tanulócsoportot alakítottak ki. Az otthonban gyermek – és diákönkormányzat működött.


1944. III. 19. után megváltozott az élet. 1944. május 8-ig még fennmaradt az iskola – de a lengyel menekültügy vezetőjének tudtával – szép csöndben, kisebb-nagyobb csoportokban eltűntek Vácról.
Az egykori zsidóiskola épülete ma óvoda. Jó volna, ha emléktábla őrizné a múlt eseményeit.

Székelyhidi Ferenc