(1899-1945, Balf.) családja 1909-ben költőzött Vácra. „ A vidéki könnyebb megélhetés késztette arra családfőt, hogy vállalja a fővárosba való mindennapos utazást munkahelyére, s házat is akart Vácott vásárolni – írja monográfiájában Kőháti Zsolt.-….Szellemi érésére Vác nagy hatással volt….”

Bátyjával (Józseffel) együtt a piarista gimnáziumba jártak. Itt ébred föl – mint a monográfia szerzője megállapítja – a gyermekben és az idősebb fivérben a katolicizmus iránti érdeklődés.
Írói ambíciói is itt jelentkeznek először.

1910-ben Sárközy József „Vidám versek” címmel öccse verseiből egy kis füzetet állított össze, ezzel köszöntötték a szülőket házassági évfordulójuk alkalmával.
„A kisvárosi élet apró szenzációi – mozi és cirkuszi előadás, katonaság, az intelligencia életmódja, a családi élet néhány eseménye – hagynak nyomot ezekben az anekdotikus –szarkasztikus modorú rigmusokban, versikékben.” 1912/13. tanév kezdete előtt a család visszaköltözik Budapestre: „Sárközi György magával viszi a fehér tornyú kisvárosban kibomlott vallásos elragadtatás érzését…”
A költő váci élményeit, az életrajzi motívumokban gazdag Viola című regényében fogalmazta meg. Az apában, Pogány úrban, aki a családjáért hajszolta magát, nem nehéz felismerni a Vácról „ingázó” Sárközi Vilmost.
Sárközi György legjobb munkái között számon tartott regényében: ” Mint oldott kéve” címűben -, melynek hőse Mednyánszky Cézár, az 1848/49-es szabadságharc főpapja - szintén található Vácra utaló motívumok.
Németh László hívta fel a figyelmet /1931./ Sárközi és hőse közötti rokon vonásokra, észreveszi a regényben a „Sárközi-líra hangjait.”
„Mélyebb rokonság azonban – írja Kőháti Zsolt– csak Cézár végső kiábrándultsága és Sárközi harmincas évek végső fáradt hangulata között adódik majd, de a misztikummal ismerkedő papnövendék és a kegyesrendi gimnazista lelki vonásai is sok hasonlóságot mutatnak.”
E áttételek mellett: Görgey és a hadvezetés váci főhadiszállása, a csatát megelőző napokban, is megjelenik „tényleges formában” a regényben – Vác, Sárközi György gyermekkorának színhelye.
Sárközi élettragédiája is e kettőségben rejlik: a vallásossága, neveltetése, egész tevékenysége az irodalmi életben és zsidósága, melynek következtében életét üldözöttként a haláltáborban fejezte be.

Sárközi György: Esőcseppek
Eljön a nap, hogy többet nem leszek,
a könyvespolcon kis kötet leszek.
Mi életem volt: öröm, szenvedés,
sötét sorok örök csendjébe vész.

Néhanapján egy kéz értem kinyúl,
s zörgő lapjaimon váratlanul
fölsüt egy szó, mint másvilági hold,
s új életet kezd , ki fölém hajol."

Székelyhidi Ferenc