1000 éves történelmünk századai nem voltak annyira tragédiákkal „megterhelve”, mint az elmúlt évszázad. A két világháború, a diktatúrák alatt az embercsoportok és másképp gondolkodók millióinak megsemmisítésére irányuló koncentrációs táborok; a kitelepítések, az un. „népcserék”; mind olyan tragikus eseményei voltak a XX. századnak, melyet a korábbi 900 év alatt az emberiség nem tapasztalt, s nem írt róla a történelmi emlékezet.
Ebben a XX. században élt egy halk szavú költőnő, ahogy Komlós Aladár fogalmazott: „A magányos nő érzéseinek finom megszólaltatója: Reichard Piroska.”

Beregszászon született 1884-ben. Egyetemi oklevelét Budapesten szerezte, majd leánygimnáziumi tanár lett. A Nyugatnak megindulásától rendszeres munkatársa. 1908 és 1941 (a folyóirat megszűnése) között 80 írása jelent meg a lapban: versek, kritikák, tanulmányok, elbeszélések, műfordítások.
Az első versei Kaffka Margittal a „Heten vagyunk” című antológiában szerepeltek. (Miskolc, 1909)
Verseiben: a magányos női sors kap hangot. Témái: a diákélet, a szerelem, a természet, a lemondás. Az elégiás hangvételt időnként felváltja a reménység, a bizakodás egy jobb élet, sors iránt.
Önálló kötetei: Az életen kívül; Őszi üdvözlet; A változó napokkal(1936).
Ez utóbbiról Elek Artúr írt kritikát a Nyugatba:
„Az a Reichard Piroska, aki az új verseket írta, mindebben alig különbözik a régitől. Jellemző tulajdonságaiban azonos vele. Csak mondanivalójában gazdagabb, hangjában változatosabb, művészetében tudatosabb. Minden lírai költés főelemei: a vágyódás, a reménykedés, a teljesülés, az emlékezés érzései közül, immár nemcsak az első adja költeményeinek tartalmát. Az elégiás hang meg-megenyhül, olykor szinte meg-megvidámodik. Mintha legutóbbi kötete óta szebbnek tetszenék neki a világ és kívánatosabbnak az élet. Alaphangja még mindig az érzelmesség, de a képzelettől megszínesített és reflexiókkal elmélyített érzelmesség.”

Az utolsó, Nyugatban megjelenő verse: Furulyácskám (Nyugat, 1940), a megszűnés évében még egy novellával jelentkezik: Napok, napok címmel.(Nyugat, 1941)

Az 1940-ben megjelent verssel emlékezzünk Reichard Piroskára!

Furulyácskám
Fujjad, fujjad, furulyácskám,
én is voltam király lánya
és most vagyok fűzfa ága,
fűzfaágból furulyácska.
Furulyácskám, fujjad, fujjad,
azt a régit, ezt az újat,
vagyok most is király lánya
és ha újra meggyilkolnak
meggyilkolnak, elföldelnek,
elföldelnek, elfelednek,
feltámadok újra holnap.
És ha téged összetörnek,
összetörnek, tűzre vetnek,
tűzre vetnek, elhamvasztnak,
új rügyet nyitsz új tavasznak.
Hiszen itten az én váram,
hiszen itten az én kertem,
megcsúfolva és kiverten
százszor újra visszatérek,
visszatérek, míg csak élek.
S százegyedszer, ha meghaltam,
támad újra király lánya,
nálam különb, nálam ifjabb,
szólal újra furulyácska,
nálad zengőbb, nálad újabb,
furulyácskám, fujjad, fujjad.

A halk szavú lírában megtestesülő érzékeny női lélek nem sokáig bírta azt a megaláztatást, melyet, a zsidóság jogfosztottságát megalapozó törvények, rendeletek megjelenése jelentett. 1943. január 1-jével öngyilkos lett.
Mivel a Nyugat 1941-ben megszűnt, így a Magyar Csillagban búcsúzott Elek Artúr Reichard Piroskától, hogy egy évvel később, a német bevonuláskor, ő is az önkéntes halált válassza.

Reichard Piroska verseiből kötet 1945 után nem készült, nem jelent meg.
A közkönyvtárakban nem találhatók. (A költőnőkről összeállított antológiában néhány fellelhető.) A Nyugat című folyóiratban megjelenteket kellett összegyűjteni, és abból kiválasztani az általános iskolások számára is megfelelőeket. Ebben a munkában nagy segítséget nyújtott Péter Péter váci költő.
Ez alapján készült el az a műsor, melyet a váci Földváry Károly Általános Iskola diákjai előadnak a közeljövőben. Vállalkozásuk úttörő jelentőségű. Hiszen ez az első alkalom, hogy Reichard Piroska verseiből irodalmi összeállítás fog elhangozni.

Székelyhidi Ferenc