A váci Idősek Otthona és Klubjának „Otthon” című, negyedévenként megjelenő, híradója részére felkértek, hogy írjak a váci zsidóság jótékony célú tevékenységéről. „Emberbaráti segítség a múlt században” címmel jelent meg. Az ott leírtakat, most megosztom a Honlap olvasóival.

Az egyházak jótékony célú egyesületeket alapítottak, és támogatták a szegény sorban lévőket. A zsidó egyháznál gyakran lehetett olvasni Montefiore Judit nevét. Ki volt ő? Sir Moses Montefiore zsidó emberbarát a XIX században, aki keleti utazásai során megismerte hitsorstársainak sanyarú helyzetét, ezért bőkezűen adakozott újabb utazásai során, sőt 1854-ben, a Palesztinában uralkodó éhség enyhítésére – a szultán jóváhagyásával – földbirtokot vásárolt, iparvállalatokat, szegényházakat létesített. Budapesten is járt, itt alapítványt tett a magyar bibliafordítás javára. Felesége emlékére "Montefiore Mózes és Judit alapítványt" hozott létre 500 forint alaptőkével.
A váci statusquo hitközség, bár nőegyletét már korábban megalapította, a XX. század elején, 19O2. december 20-án létrehozta, jótékonysági célzattal, leányegyletét.(Az elnöke Beck Nina volt.)
„A zsidóság életében minden korban központi helyet foglalt el a rászorulók megsegítése. A jótékonyság első szervezett formái a mózesi könyvek etikáján nyugszanak, s ezek már a bibliai korban megvalósultak. Az emberszeretet, a jótékonyság a zsidóság számára nem érdem és nem erény, hanem csupán kötelességteljesítés, mert általa csak az igazságosságnak tesznek eleget. A héber nyelv ennek nyomán a jótékonyságot és az igazságot ugyanazzal a szóval jelöli /cedókó/ „ (írja tanulmányában Dombi Gábor)
A Váci Hírlap 19O3. február l-jei száma beszámol arról, hogy az épphogy megalakult egylet tevékeny vezetőjének irányításával hangversenyt és táncmulatságot rendeznek, mely nemcsak a jótékony cél miatt „ lesz népes, hanem ritka szép programot is ígér.”
„Ha tényleg sikerül az, hogy minden szereplő eljő, úgy előreláthatólag vidéken szokatlanul sikeres hangversenyt rendez a leányegylet.” A belépődíjakat 3 koronában állapították meg.
A meghívókat Mayer Sándor könyvnyomdája állította elő.
A meghívóban szereplők valóban felléptek. Erről a helyi sajtó 19O3. II. 22-i számában számolt be: „A fényes sort Bródy Sándor nyitotta meg. Ez a szárnyaló tehetség, nem szorul bemutatásra.” Erdős Renée (későbbiekben regényeiről ismertté és olvasottá vált szerző) két, saját versét olvasta fel, Kondor Ernő humoros monológot adott elő. A résztvevők Deckner Johanna hegedűjátékában gyönyörködhettek, míg a program zárásaként Rózsa Sándor, a Népszínház tagja, a Bob hercegből részleteteket, illetve népdalokat énekelt. A zongorakíséretet Fliegl József látta el.
(Rózsa Sándor basszbariton – későbbiekben Rózsa S. Lajos /1879-1922/ a Népszínház énekkarában kezdte pályafutását, majd Temesvárra került, itt már szólóénekesként lépett fel. 1909-től az Operaház tagja, a színház vezető énekese lett. Hatalmas erejű és árnyalt hangja, kitűnő színészi képességgel párosult. 1920-ban, egy Walkür –előadás során, jobboldali tűntetés zajlott le ellene az OH-ban, ezért szerződését felbontotta, és Amerikába távozott. Alig kezdte el, a világsiker felé vezető pályafutását a Met-ben, amikor gyomormérgezés következtében meghalt.)
Az un. „békekorszakban” gyakoriak voltak a jótékony célú rendezvények mellett az adakozások is. Például a Váci Hengermalom, karácsonykor két zsák lisztet küldött az izr. nőegyletnek. A Montefiore Judit Nőegylet felruházta a statusquo izr. iskola összes szegény tanulóját.
De ha egy jómódú polgár elhunyt, végrendeletében nem feledkezett meg a jótékony adakozásról. Lőwinger József bútorgyáros és városi képviselő halálakor (69 éves volt, és a statusquo izr. hitközség szertatásai szerint temették el.), fia, Lőwinger Ernő 50 koronát küldött a polgármesternek, hogy az összeget a város keresztény szegényei között ossza szét. A Lőwinger –testvérek apjuk emlékére 1OO koronát adományoztak a Váci Önkéntes Tűzoltó Testületnek.
Adományokból gyarapodott a váci múzeum, és annak könyvtári gyűjteménye. Lőwinger Mór gyáros egy 1739-ben, Lipcsében kiadott, zsidó Bibliát, Reiszmann Gyula borkereskedő 39 kötetből álló könyvállománnyal, Katzburg Dávid héber lapjának 1906-os bekötött példányával, ajándékozta meg a könyvtárat.
1903 év elején meghalt Dr. Steiner Márton (1828 –1903), a zsidóiskola alapító igazgatója, a köznépszerűségnek örvendő orvos. Búcsúztatásán, vallási hovatartozástól függetlenül sokan megjelentek. Pollák Fülöp a statusquo hitközség rabbija „megható beszédet mondott a koporsó fölött, mely után a gyászkocsira emelték azt.” A helyi sajtóban csak „Steiner bácsinak” emlegetett neves orvos végrendeletéről is beszámolnak. „…a nemeslelkűségéről és jótékonyságáról ismeret emberbarát még életében utolsó percében sem feledkezett meg a váci Monteflore izr. Nőegyletről, annak 2OO koronát ajándékozott. Ezt az összeget a nőegylet az elhunyt korábban tett alapítványához csatolta, hogy annak kamataiból minden télen a szegény leánytanulókat felruházza.”
Steiner Márton fiai 2OO koronát küldtek alapítványként a vöröskereszt-egylet céljaira, míg Steiner Jenő, édesapja meghagyásából, 1OO koronát a váci önkéntes tűzoltó egyesületnek.
Adakoztak, míg lehetett.
1942-ben törvényileg törölték az izraelita felekezetet a felvett vallások sorából, és törölték a zsidók ingatlanszerzési jogát is.

Székelyhidi Ferenc